Legyünk üdvözölve egy volatilis medvepiacon

Heim Péter

Decemberben nagy változások történtek a piacokon, hiába a tengernyi szabad likviditás (olajdollárok, ázsiai szuverén alapok) a piacok nem bírták a nyomást. A subprime válság kezd begyűrűzni a többi hitelpiacra és a kötvénybiztosítók esetleges csődje egyre nagyobb nehézségeket okoz. A lakáspiaci lassulás már elérte Angliát is, sőt a legújabb indikátorok már az ausztrál piacon is nehézségeket jeleznek. A fogyasztói bizalmi index mindenhol jelentős romlást mutat és ez látszik a lakosság költekezési hajlandóságán is. A kiskereskedelmi forgalom mind az Egyesült Államokban mind Európában visszaesett az év utolsó hónapjaiban. A legújabb amerikai munkapiaci adatok szintén siralmas képet festenek. Mindezek azt eredményezik, hogy az amerikai recesszió és az európai erős lassulás realitássá vált. Ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e lassulás, hanem az, hogy annak milyen lesz a mélysége. Mostani ismereteink szerint az USA-ban az első félévben a növekedés valamivel 0 alatt lesz és a második félévben is csak nagyon lassú kilábalásra számítani, hiszen az aggregált kamatszint a hitelpiaci válság miatt nem tudott az elmúlt 6 hónapban csökkenni illetve csak január első két hetében volt hozamcsökkenés a vállalati kötvények esetében. Ez egyébként azt mutatja, hogy a jegybankok decemberi likviditásinjekciója végre célt ért. A probléma igazából az, hogy ez már túl későn következett be és nem igazán tudja visszafordítani a kialakult negatív folyamatokat.

A részvénypiacok mindegyikén komoly technikai fordulat következett be és most már mindegyik esetében bear piacról lehet beszélni. Az eddig erős német piacon is fáradás jelei mutatkoznak, hiszen beestünk a 200 napos mozgóátlag alá. Hiába vagyunk túl a leírások nagy részén, de a világgazdasági lassulást még be kell áraznunk. Elméletileg nem drágák a részvénypiacok, sőt a kötvényekkel szemben akár olcsónak is mondhatók, de a negatív hírekre a befektetők általában rosszul szoktak reagálni. Nem beszélve arról, hogy a rosszabb makroadatok még csak most kezdtek el szivárogni. Európa után feltehetően Ázsia is jelentős lassulást fog elszenvedni. Nem tartom kizártnak, hogy a Kínai növekedés 9% alatti ütemre esik vissza, ami a potenciális alatt van. A lassulás ugyan nagyjából be van árazva, de annak mértékét még nem tudjuk pontosan. A részvénypiacokon még mindenki abban reménykedik, hogy az első félévet követően gyors lesz a visszapattanás, de én ennek esélyét elég kicsinek látom.
Az amerikai monetáris lazítás leghamarabb az év negyedik negyedévben fogja kifejteni hatását, de a szigorú ECB miatt Európa akkor még mindig a lassulást fogja tapasztalni. Ma már nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb az ECB is kamatcsökkentésekre fog kényszerülni. Az inflációs veszélyek ugyan még ott vannak a fejekben, de a lassulás is kezd előkerülni az európai jegybanki gondolkodásmódban. Az alapszabály az, hogy minél később vágnak, annál többet kell majd a végén enyhíteni. Ma még azt gondolom elég lesz Európának 50 bázispontot vágnia idén, de nem tartom kizártnak, hogy a végén ennél nagyobb lesz a lazítás mértéke. Az USA-ban a FED minden valószínűség szerint 3%-ra csökkent, hogy megakadályozza a mély recesszió kialakulását. Az idei év Európában a kötvények éve lesz, ami igaz lesz Magyarországra is. A nyugdíjpénztári átállás után a magyar kötvényhozamok az év második harmadától erőteles csökkenésnek fognak indulni, amit alátámaszt az újra csökkenő infláció és tovább javuló egyensúly.

Egy volatilis, kétarcú, de jó évnek nézünk elébe.