Jegybankok munkában

Heim Péter

Végre valahára a jegybankok rájöttek arra, hogy nemcsak a növekedés, hanem az infláció is komoly probléma. A Magyar Nemzeti Bank a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal megemelte az irányadó rátát s további emeléseket helyezett kilátásba. Talán most már egy kicsit kezd is túllőni a célon, és a piacot húzza magára. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a hitelesség helyreállítása mindig nehezebb és hosszabb munka, mint az elvesztése. A forint várhatóan tovább fog erősödni a mostani 248 körüli árfolyamról, de az erősödés az idei évben még csak inkább szimbolikus lesz, és az év végéig feltehetőleg nem fogja tartósan áttörni a 240-45 közötti zónát. A magyar jegybank mellett az ECB is egyre keményebb hangnemet üt meg és júliusi ülésére kilátásba helyezett egy 25 bázispontos monetáris szigorítást. Az olajár emelkedés mindeközben nem akar megállni, sőt egyre nagyobb momentummal folytatódik, ma már nem is tűnik olyan vadnak a 150 dolláros előrejelzés. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az amerikai lakosság gázolaj fogyasztása tavalyi év azonos időszakával szemben mintegy 4 százalékkal csökkent, azaz a magas árak kezdik megtenni a hatásukat. Az ázsiai országokban -részben a szubvencióknak köszönhetően- a kereslet még mindig élénk és ez egyelőre nem teszi lehetővé a világpiaci árak esését. Az olaj illetve nyersanyagárak emelkedése egyre több országra fejt ki negatív hatást és ma már csak a közel-keleti térség és Oroszország tekinthető igazi nyertesnek.

A jegybankok mozgástere nagyon szűk, hiszen a növekedés visszaesése az inflációs nyomás erősödésével együtt jelentkezik. Az infláció lassan minden országban problémákat okoz, bár mértéke még nem nevezhető drámainak. Most már az amerikai jegybank is kezd odafigyelni az inflációs kockázatokra és a dollár védelmében tesznek nyilatkozatokat. Mivel mindenki szeretné a saját devizáját erősíteni, ezért a feszültség ma már nem a devizaárfolyamokban, hanem a kamatpiacokon vezetődik le. Elindult a globális kamatemelkedési folyamat, bár még csak nagyon gyengén és óvatosan, hiszen minden egyes lassulási jelre komoly hozamcsökkenések következnek be. De az szinte már biztos, hogy végleg elhagytuk a 3 százalék alatti globális kamatszintet és a hosszabb távú trend most már felfelé mutat. Hazánkban a helyzet kicsit más, hiszen a kamatok már most is viszonylag magasak és jelentős reálhozamot hordoznak magukban, de a globális kamatemelkedési trend egyre nehezebbé teszi a nominális kamatok erőteljes csökkenését. Egyre egyértelműbb, hogy hazánkban nem fogjuk már megtapasztalni az 5 százalék alatti kamatok korszakát csak abban az esetben, ha egy igazi makrogazdasági fordulat következne be a gazdaságirányításban. Ez a környezet nem igazán kedvező a részvénypiaci befektetések számára, hiszen a magasabb finanszírozási kamatlábak csökkentik a vállalati profitabilitást. Kimutatható, hogy az infláció magasabb szintje általában kedvezőtlen a részvények számára főleg abban az esetben, ha ez a kamatszint erőteljes emelkedésével jár együtt. Emellett a bankválság még nem ért végét és a hitelkínálat az elkövetkező években akár drasztikusan is csökkenhet. A világgazdaság most már négy irányból kap pofonokat: Egyrészt a lakásárak csökkenésén, másrészt a hitelkínálat szűkülésén, harmadrészt a nyersanyagárak emelkedésén és negyedrészt a jegybankokon keresztül. Ekkora nyomás a vállalati profitabilitás jelentős eséséhez és a P/E ráták csökkenéséhez kell, hogy vezessen. Egyelőre a legbiztosabb, ha magyar állampapírokban tartjuk a pénzünket és várjuk a szelek kedvezőbbre fordulását.