Benne vagyunk a nominális bullban?
Heim Péter
A kockázatos eszközök piacán az elmúlt egy hónap folyamán jelentős áremelkedések következtek be. A jegybanki intézkedések hatására az addig szinte teljesen befagyott hitelpiacokra kezd visszatérni az élet. A hitelprémiumok majdnem mindenhol jelentős mértékben lecsökkentek és a befektetők közül egyre többen kiáltják, hogy a hitelkrízis véget ért vagy legalábbis közel van a végéhez. Maga Warren Buffet is azt mondja, hogy túl vagyunk a nehezén és valóban nehéz a Bear Stearns krízisnél rosszabb helyzetet elképzelni. A technikai kép nagyban javult, hiszen a részvénypiacok kitörtek egy duplaaljból felfelé és a kockázatos vállaltok hitel-spreadje a korábbi csúcs 60%-ra esett vissza. Az amerikai államkötvénypiacon a hozamok végre mindenhol a jegybanki kamatok fölé emelkedtek, ami azt mutatja, hogy a befektetők tömegesen hagyják el ezeket a szuperbiztosnak tekintett bunkerokat, és most már hajlandók kockázatot is vállalni.
Mindeközben a gazdasági aktivitás tovább lassul és az olajárak új csúcsokra nőnek, ami megveti az alapját az év későbbi részében bekövetkező problémáknak. A nagy leírásokon valóban túl vagyunk, az amerikai kormányzati élénkítő csomag pár héten belül érezteti majd pozitív hatását, de a gazdaság lassulását így sem lehet elkerülni. A rosszabb munkapiaci helyzet a 120 dollárt ostromló olajárakkal karöltve a teljes stimulus hatást semlegesíteni fogja. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzet a fogyasztók számára nem jobb, mint 6 hónapja, amikor még csak 80 dollár körül járt az olajár, a Fed még nem vágta le a kamatokat, és mindemellett még fiskális ösztönzés sem volt.
Pénz továbbra is hatalmas mennyiségben van jelen a piacokon, hiszen a magas olajárból származó bevételeket az olajexportőrök még mindig felhalmozásra és nem fogyasztásra különítik el, de ez csak arra elég, hogy nominális alátámasztást adjon a rendszernek. Havonta még mindig 70-80 Mrd USD-vel növekszik a globális tartalékok szintje, amit el kell költeni. Az elmúlt fél év folyamán a világ nagybankjai több mint 200 Mrd dollárnyi friss tőkét vontak be, amelynek elsődleges forrása az olajpénz volt. A rendszert a jegybankok és az olajpénzek alátámasztották, de a kérdés az, hogy milyen áron. A pénzhígulás mértéke elképesztő, a globális pénzkínálat éves szinten 12-13%-al növekszik 8%-os nominális GDP növekedés mellett. Ez a többletpénz egyelőre még lekötődik a pénzügyi eszközökben, de ma már egyre nagyobb mértékben áramlik a termék, elsősorban a nyersanyagpiacokra, ami előbb-utóbb inflációt fog eredményezni. Ha a pénzkínálat növekedési ütemét nézzük, akkor annak mostani szinten való fennmaradása legalább évi 1-1,5%-kal kell, hogy megemelje az infláció globális szintjét. Ez a folyamat ki kell, hogy váltsa a jegybankok válaszlépéseit, illetve ha ez nem így fog történni, akkor annak hosszabb távon beláthatatlanok lesznek a következményei.
Mindez azt jelenti, hogy nominálisan még akár emelkedhetnek is a kockázatos eszközök árai, de ez egy a jelenleginél jóval magasabb infláció mellett tud csak megvalósulni. Ne feledjük Zimbabwe-ben az infláció évi 100000%, de a részvényárak emelkednek. Samuelson egyszer azt mondta, hogy a hitelpénzrendszer mostani struktúrája jégkorral vagy tűzvésszel fog véget érni (A jégkor a defláció, a tűzvész az infláció). Úgy néz ki, hogy a világ most ez utóbbi és egy nominális bull irányába akar elmozdulni, de nem biztos, hogy ez a jó választás. Drukkoljunk, hogy a jegybankoknak és a világnak sikerüljön elkerülnie ezt a szomorú jóslatot, mert ez a szcenárió senkinek sem kedvezne.
