A tőkeáttétel nem vész el, csak átalakul…

Orbán Gábor
makroelemző és kötvényportfolió-manager

Az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát úgy ismertük, mint a világ legnagyobb bankját. Ez a gazdaság már jó ideje azzal foglalkozott, hogy a világ minden tájáról begyűjtötte a tőkét, és külföldön újra befektette azt magasabb kockázat és jóval magasabb hozam mellett. Ez az „üzleti modell” tette lehetővé, hogy az USA pozitív eredményt mutathasson fel folyó fizetési mérlegének jövedelem egyenlegében, jóllehet az ország a világ többi részével szemben nettó hitelfelvevő volt.

A hatalmas tőkeáttétel alkalmazásával az Amerikai Egyesült Államok gazdasága mára a világ legnagyobb fedezeti alapjává vált. Legkésőbb 2005-re ez az üzleti modell túl messzire ment, a belföldi gazdaság pedig erősen túlhevült. Ezt a tényt sok éven keresztül elrejtette az a dezinflációs hatás, melyet a nagy feltörekvő gazdaságoknak a globális munkamegosztásba történő integrációja okozott. Az ebből eredő alacsony szintű és stabil termék- és szolgáltatásoldali infláció arra a hibás következtetésre vezette az amerikai monetáris politikát, hogy a monetáris kondíciók nem túlságosan lazák, holott ez volt a helyzet. A fiskális politikának, mely egy költséges és elhúzódó háborút finanszírozott, szintén expanziós hatása volt. A legtöbb eszközosztályban tapasztalható alacsony hozamszint a bankok, vállalatok és háztartások mérlegeinek inflációjához vezetett mind az USA-ban, mind pedig a világ többi részében.

[…]

A teljes elemzést itt találja: