Úton az elmúlt ötven év legnagyobb válsága felé
Heim Péter
A fertőzés egyre több piacot ért el február hónapban. Sajnos már a magyar államkötvény piac sem maradt érintetlen. Az egyetlen részpiac ahol jelentős hozamokat lehet elérni az a nyersanyagpiac. A befektetők folyamatosan számolják fel a magas tőkeáttételű hitelpiaci pozícióikat. A likviditás vészes sebességgel szárad fel, amit a jegybankok próbálnak pótolni, de egyre kevesebb sikerrel. Egyre több és több hedge fund esetében kérnek a bankok többletfedezetet. A japán yen egyre keményebben ostromolja a 101-es szintet, aminek áttörése esetén újabb likvidálási hullám kezdődhet. Ezek mellé társul az, hogy hiába van az USA-ban recesszió az olajár szinte minden nap emelkedik. A vállalati profitok hatalmas nyomás alatt vannak a legfrissebb angol adatok szerint a termelő vállaltok kibocsátási és beszerzési árainak változása között már 10%-os a különbség az utóbbi javára. Mindez a hitelárak drágulásával karöltve az idei és talán a jövő évben is igazi profitrecessziót vetít előre. Eközben a bankoknak szinte naponta növekszik a vesztesége. A korábbi 400-500 Mrd USD-s becslésemmel szemben ma már inkább 1000 Mrd USD-s leírásokat lehet valószínűsíteni. A tőkeállapot romlása a bankokat a hitelezési tevékenység mind nagyobb és nagyobb visszafogására kényszeríti. Az elkövetkező 2 évben a globális bankszektor várhatóan 3000 Mrd USD-nek megfelelő mértékben fogja csökkenteni a mérlegfőösszegét. A fundamentumok tehát nem éppen kedvezőek és emellé kezd a kínai és indiai gazdaság is belassulni. Az egyetlen biztos terület az olajexportáló országok lehetnek, hiszen a magas olajár továbbra is fűti a belkeresletet és a helyi tőkepiacokat. A technikai kép is egyre negatívabb, hiszen a főbb indexek nagy letörésekben vannak. Kisebb-nagyobb emelkedés lehet bármikor, de a fő trend továbbra is lefelé mutat. Ameddig a fiskális hatóságok nem jönnek rá, hogy a bankokat nekik kell kimenteniük és az eladhatatlan lakásokat meg kell vásárolniuk, addig a medvepiac egyre több piacra fog áterjedni.
Magyarországot a válság nem a legkedvezőbb időpontban érinti, hiszen magas az infláció és emellett alacsony a növekedés. A hitelpiaci problémák a túlzott állampapír kibocsátással karöltve a hozamok igen agresszív emelkedését okozta. A magyar állam ma már 9%-on kell, hogy finanszírozza magát, ami 5%-os hosszú távú reálkamatnak felel meg és ez túl magas egy maximum 3%-kal növekvő gazdaság esetében. Az adócsökkentés esélye lassan elfogy a megemelkedő kamatterhek következtében. A forint még stabil, mert a befektetői percepciók olyanok, hogy 265 felett eddig még mindig azt hiszik, hogy érdemes forintot venni, de a fundamentumok vészesen romlanak. Sajnos felül kell bírálnom a korábbi elképzelésemet és ma már nem gondolom, hogy 260 körül képes lesz stabilizálódni az árfolyam. A növekedési potenciál – kamatterhek emelkedése miatti – változása miatt, az egyensúlyi árfolyam ma már nem 260 körül található, hanem jóval közelebb van a 280-hoz. El kell fogadnunk, hogy a forint gyengülni fog és ezt a trendet csak időlegesen akaszthatja majd meg a jegybank időnkénti, amúgy sem meggyőző kamatemelése.
A helyzet tehát továbbra sem kedvező és az időleges áremelkedéseket érdemes a meglévő pozíciók felszámolására felhasználni, hiszen ennek a medvepiacnak még jócskán nincsen vége. Fogunk még látni bankcsődöket is, mielőtt igazán megnyugodhatnánk. Az új sztárdeviza szerepét az euróval szemben a yen és svájci frank veheti át. A pénz vissza fog menni oda ahonnét származik és ez semmi jót nem vetít előre kis hazánk esetében sem. Kössük be a bekötő öveket és tartsuk szárazon a puskaport.
