Nem minden piac bír ugyanolyan kilátással a félidőben

Eltelt a 2009-es év fele és egyelőre úgy fest, hogy a tőkepiacok ideiglenesen fellélegeztek a januári és februári borzalmak után. A közel negyedik hónapja tartó rally, a Lehman Brothers bedőlése, a valaha bekövetkezett legnagyobb csőd előtti szintre (25,66 alá) nyomta vissza a Chicago Board Options Exchange volatilitási indexét, a VIX-et. A napokban 25,33-on is záró index az októberi csúcsáról 69%, az év elejétől kezdve 37%-kal csökkent. A jelenlegi szint, mindezek ellenére még mindig magas, hiszen az átlagosnak mondható 20-as pont felett található. A befektetők nem 100 százalékig biztosak abban, hogy minden rossznak vége van már, csupán sejtik, hogy a nehezét magunk mögött tudhatják, de a többség bizonytalan a talpraállás gyorsaságát illetően. Érthető is ez a bizonytalanság, hiszen láttunk már korábban is ilyen VIX szinteket, és emlékezhetünk még az akkori folytatásokra is. 1998. júniusában, a félelem barométere egészen 25,95 pontig csökkent, majd a rákövetkező két és fél hónap során az Orosz válság és Long-Term Capital Management összeomlásának hatására, az S&P 500-as index 11%-kal került lejjebb. 2000. március végén, a volatilitást mérő index 25,47-en állt, majd az Internet lufi kidurranását követően, a 2001-es terrortámadásokkal megspékelt bear piac 2002 őszéig 49%-ot zuhant szabadesésben. Innen az év végéig bekövetkező nagyjából 20%-os emelkedés után, ismét közel 15%-os esés következett, mely 2003 tavaszáig tartott, és csak ezután nyílt meg a kapu a 4 évig tartó bikapiac előtt. Egy hasonlóan fontos hangulat indikátor, az equity put/call ratio is azt mutatja, hogy jobb óvatosnak lenni, mert a korábban már-már extrém bull értékeket nyaldosó mutató, napjainkra a neutrális zóna közepére csúszott vissza.

[…]

A teljes kitekintést itt találja:

Az Államadósság Kezelő Központ július másodikán 41,5 milliárd forintnyi 3, 5 és 10 éves állampapírt értékesített egyszámjegyű hozamokon. A sikeres aukció hatására az ÁKK a mennyiségek emelése mellett döntött, és két héttel később 85 milliárd forintnyi kötvényt adott el még alacsonyabb hozamok mellett. Ezt követően egymilliárd eurónyi ötéves devizakötvényt is megvettek a befektetők az államtól. A forint papírok 2,5-3-szoros túljegyzése az erősen lecsökkent hozamok mellett komoly keresleti potenciált jelez. A mennyiségek tekintetében úgy fest, hogy mennyiben ezek a tételek kéthetente „elmennek”, már nem is lennénk olyan messze az utolsó békeév, 2007 kibocsátási mennyiségeitől. A most meghirdetett tételekkel folytatva, (figyelembe véve a 40%-os nem kompetitív kibocsátási lehetőséget is) elérhető közelségbe kerül az évi 2000 milliárd fölötti bruttó kötvénykibocsátás, és reálisan merül fel annak a lehetősége, hogy az állam további IMF-forrás lehívása nélkül is képes magát finanszírozni (ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne szükség egy újabb, kisebb standbyra később, a már lehívott hitel görgetésére).

A kibocsátási szerkezet tekintetében jó irányba történt az elmozdulás (az államadósság-kezelő helyesen a rövidebb lejáratokon igyekszik nagyobb mennyiséget eladni), ugyanakkor volna még mit javítani, hiszen a MAX referenciaindexszel rendelkező befektetők háromszor annyi hároméves papírt kell, hogy vegyenek, mint tízévest (illetve kétszer annyi ötévest, mint tízévest) ahhoz, hogy kamatkockázatuk a MAX- indexével összhangban maradjon. Másrészt az állam érdeke is azt kívánja, hogy amennyire lehet, ne a továbbra is magas, 8 százalék fölötti forward kamatokon adósodjon el. Az elmúlt időszak fontos tanulsága az is, hogy az ország javuló hitelkockázati megítélése egyszerre oka és következménye a távoli forwardok csökkenésének, a hozamgörbe lapulásának. Akár a tyúk volt előbb, akár a tojás, a kibocsátás nagyját érdemesebb a rövidebb lejáratokra koncentrálni, ahogy ezt minden adósságkezelő teszi a tágabb régióban is.

[…]

A teljes elemzést itt találja: