Túl vagyunk-e a hitelválság nehezén?
TÚL VAGYUNK-E A HITELVÁLSÁG NEHEZÉN – mostanában egyre többen teszik fel ezt a kérdést. A válasz nem egyszerű, hiszen bizonyos tekintetben igen, bizonyos tekintetben viszont még nem.
Időben a válasz viszont igen, hiszen lassan másfél éve tombol a hitel- és ingatlanpiaci válság, és feltételezhető, hogy 2010-ben már túl leszünk a pénzügyi problémákon. Először az Egyesült Államokban kezdődött el, de mára a világ számos részére terjedtek át a pénzügyi nehézségek. És mára a pénzügyi krízis egyre inkább érezteti hatását a reálgazdasági folyamatokban is. A növekedés a világ szinte minden országában erőteljesen csökkent, sőt a fejlett világban jó esély van a klasszikus recesszió (azaz két negyedéven át negatív növekedési ütem) kialakulására. A piacok egy enyhe recessziót már beáraztak, de a komolyabb recesszió még nincs benne sem a részvények, sem a vállalati kötvények árában. A részvénypiacokon az elemzők még mindig azzal számolnak, hogy a profitok 2009-ben erőteljesen nőnek (a becslések 10–20 százalék között szóródnak). A vállalati spreadek esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet, de mély recesszió még ott sincs beárazva, márpedig az amerikai fogyasztóknak egyre kevesebb pénze van a növekvő munkanélküliség és a magas nyersanyagárak következtében.
Az amerikai gazdasági helyzet javulására leghamarabb a jövő év első felében lehet számítani. Ugyanakkor az európai gazdaság is erőteljesen lassul, és már látszanak a lassulás jelei a fellendülő gazdaságokban is. Még a magas olajárakból legjobban profitáló Oroszországban is lassul a növekedés. Az egyetlen pozitív tényező, hogy a nyersanyagárak növekedése leállt, és a házárak csökkenésénél túl vagyunk az esések felén, legalábbis az USA-ban.
A LEÍRÁSOK FELÉN TALÁN TÚL VAGYUNK. A pénzügyi szektor eddig mintegy 600 milliárd USD-t írt le, és további 200 milliárdra van kilátás az elkövetkező hat hónapban. A romló gazdasági helyzet miatt a bankoknak további mintegy 200 milliárd dollárnyi céltartalékot kell képezniük, azaz az elkövetkező 12 hónapban a pénzügyi szektort még mintegy 400 milliárd dollárnak megfelelő veszteség éri, és ezt tőkeemelésekből, illetve osztalék-visszatartásból kell majd finanszírozni. A bankok megromlott tőkehelyzete a hitelezési tevékenység visszafogásával jár, ez viszont már közvetlenül hat vissza a gazdasági növekedésre. Becslések szerint az elkövetkező 12-15 hónapban a globális bankszektor legalább 2000 milliárd dollárral fogja vissza hitelezési aktivitását, ez a gazdasági növekedést akár egy százalékponttal is visszavetheti 2009-ben a trendhez képest. Ez azt jelenti, hogy jövőre a világgazdaság növekedése még optimális esetben sem lesz több 3 százaléknál, de jó esély van arra, hogy nem éri a 2,5 százalékot sem, ez az IMF definíciója szerint recessziót jelent.
Tehát a gazdasági kilátások továbbra sem rózsásak, és fennáll a veszélye, hogy a nyersanyagárak újabb emelkedése esetén a világgazdaság növekedési üteme jövőre akár 2 százalék alá is csökkenhet, ez viszont a vállalati profitok mérséklődését okozhatja. További problémát jelent, hogy a jegybankok a magas maginfláció miatt nehezen tudnak kamatot csökkenteni. Erre talán Európában és az USA-n kívüli az angolszász világban van esély a következő 15 hónapban. A gazdaság stimulálásának feladata – éppen a magas infláció miatt – a fiskális hatóságokra hárul, de nekik is meg kell fontolniuk, hogyan próbálják élénkíteni a gazdaságot. A leghatékonyabb módszer az infrastrukturális beruházások ösztönzése lehet. A jövő tehát bizonytalan, és csak a leírások esetén lehetünk biztosak abban, hogy túl vagyunk a folyamat felén, a gazdasági lassulás éppen csak elkezdődött, és a hivatalos recessziót várhatóan a jövő év elején jelentik be. Mivel a részvénypiacok általában hat hónappal a mélypont előtt szoktak fordulni, ezért a részvényárak lokális mélypontja is valamikor a 3–4. negyedév fordulója körül várható, és még akkor sem biztos, hogy hosszú távú mélypontot fogunk ütni, hiszen a világgazdasági növekedés komolyabb begyorsulására 2010-ig kell várni. Az nagyon valószínű, hogy az áresések dandárján már túl vagyunk, de ne feledjük, a legfájdalmasabb érzéseket mindig a végső fázis kelti a befektetőkben.
NEM MINDEN OLCSÓ, AMI ANNAK TŰNIK. A romló külgazdasági környezet miatt a magyar gazdaság növekedési üteme jövőre sem éri el a 3,5 százalékos ütemet. Ez egyre inkább ráirányítja a figyelmet arra, hogy igazi gazdaságfilozófiai fordulatra van szükség. Az ősz talán majd erről szól hazánkban és nem a költségvetés körüli polémiákról. Éppen ezért a részvénypiaci befektetéseknél továbbra is az óvatosság az ajánlatos, annak ellenére, hogy a leírások felénél már túl vagyunk, a gazdasági lassulás esetében viszont még nem, ezért a kockázatos eszközök hozama még mindig nem lesz kiemelkedő a közeljövőben. Ilyenkor a legjobb befektetés a makrostratégiát követő alapokba történő invesztíció. A részvények az ősz második felétől lehetnek érdekesek, de még akkor sem a hosszú távú befektetők számára. A piacokon alapvetően pesszimista hangulat uralkodik, és ez segít abban, hogy ne legyen összeomlás, hiszen az intézmények ma már nem adnak el (ők korábban szálltak ki), és megfelelő likviditással rendelkeznek. Az igazi probléma az, hogy a lecsökkent eszközárakhoz kezdenek felzárkózni a fundamentumok. Ami olcsónak tűnt fél éve, ma már egyáltalán nem biztos, hogy az, hiszen a makrogazdasági fundamentumok napról napra erodálódnak. Mielőtt véget érne a medvepiac, a piacok beárazzák a mély és elnyúló világgazdasági recessziót. Márpedig ahhoz még legalább 10 százalékot kell esniük a részvényeknek, azaz a Down Jones index 10 ezer körül lesz, s további jelentős kockázatiprémium emelkedés következhet. Egyelőre tartsuk szárazon a puskaport, és befektetéseinket továbbra is az abszolút hozamú stratégiát követő alapok felé csoportosítsuk át.
