A befektetési alapok működését a szabályozó szervek határozzák meg abban a szellemben, hogy a befektetők minél nagyobb védelmet élvezhessenek. Ehhez több egymástól független intézmény működik közre szigorú keretek között.
Az alapkezelő meghatározza az alap befektetési politikáját és a működés részleteit, majd a felügyeleti szerv engedélyének birtokában létrehozza és működteti. Ennek keretében a befektetési politikának megfelelően meghozza a befektetési döntéseket a befektetők tájékoztatása mellett.
A letétkezelő bank vezeti az alap pénz- és értékpapír-számláját, nyilvántartja az alap eszközeit és nettó eszközértékét. Emellett felügyeli, hogy az Alapkezelő a befektetési politika szerint jár e el, így szinte lehetetlenné téve az alapkezelő vagyonnal való visszaélést.
A forgalmazó – mely szerepet az alapkezelő is betöltheti- vezeti a befektető számára az értékpapírszámlát, így nyilvántartva a befektetési jegyeket.
A felügyeleti szerv – mely jelenleg hazánkban a Magyar Nemzeti Bank- engedélye szükséges a befektetési alap létrehozásához. Vizsgálja az alapkezelők kockázatkezelési és adminisztratív tevékenységét, illetve fogyasztóvédelmi feladatokat lát el többek között tájékoztató oldalak, statisztikák segítségével. Ilyen a Pénzügyi Navigátor, melyről bővebb információkkal szolgálunk az alábbi linken: https://vigam.hu/forgalmazas/hasznos-informaciok/penzugyi-navigator/
A BAMOSZ, azaz a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége egy közös érdekvédelmi tömörülés, melynek feladata a közös álláspont kialakítása, együttes fellépés jogszabályalkotások során, emellett fontos forrása az alapkezelői piaci információknak.
Az alábbiakban azokat a kockázatokat vesszük sorra, melyekkel számítani kell a megfelelő portfólió összeállítása során.
A pénzügyi kockázat a befektetési alapok esetében az árfolyam ingadozásán keresztül fogható meg, a jövőbeni hozammal kapcsolatos bizonytalanságot, az árfolyam ingadozását jelöli. Ez a magas kockázatú befektetések esetén azt jelenti, hogy magas az un. volatilitás, azaz az árfolyam ingadozása, így hirtelen emelkedhet vagy eshet.
A kockázat a pénz- és tőkepiac jellegéből adódik, de jelentősen függ a mögöttes eszközöktől és a gazdasági környezettől is. Ha egy alap változékony, ingadozó piacokba fektet, nem lehet jelentősen alacsonyabb ennél a kockázata, ez jelenti a szisztematikus kockázatot. A lenti ábrán egy részvényalap és egy pénzpiaci éves teljesítménye látható: míg a pénzpiaci alacsony, de kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, addig a részvényalap erős ingadozás mellett magasabb hozampotenciállal bír. (ezt a képet majd cseréljük le egy sematikusabbra)
A piac mellett kockázatot jelent a politikai és gazdasági környezet, melybe az alap fektet, hiszen a kormányok hozhatnak az eszközök és a deviza értékére pozitív vagy negatív döntést is A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba fektető alapok kockázatában közrejátszik az infláció és a kamatláb. Az értékpapírok kibocsátóinak gazdasági teljesítménye befolyásolhatja az árfolyamot, szélsőséges esetben egy csőd a hozam elmaradását okozhatja az alap számára. Bizonyos helyzetekben az alap egyes eszközeinek értékesítése nehézségekbe ütközhet, vagy csak kedvezőtlen árfolyamon valósulhat meg, így a likviditási kockázat is fontos az alap teljesítménye szempontjából. Az egyes devizák egymáshoz mért árfolyama is hatással van az alap teljesítményére, hiszen sok alap fektet az alapdevizától eltérő devizájú eszközökbe, illetve a befektető is több deviza közül választhat. Napjainkban már a fenntarthatósági kockázatokkal is számolni kell, ami többek között a környezeti változásokból fakadó változásokhoz való alkalmazkodási kényszerből fakad. Az alapkezelő az alap részére végzett alapkezelési tevékenységéből származó, esetleges szakmai felelősséggel kapcsolatos kockázatok fedezésére szavatoló és pótlólagos tőkét képez, így képes fedezni a szakmai gondatlanságból adódó potenciális felelősséggel kapcsolatos kockázatokat.
A befektető szembesül olyan kockázatokkal is melyek nem az adott alap működéséből fakad, de mégis érdemes rájuk odafigyelni: a befektetési jegyekre vonatkozó adópolitikai változások hatással lehetnek a befektető által realizálható hozamra. A befektető a befektetési jegyekre irányuló megbízás leadásakor nem ismeri annak teljesítéskori árfolyamát.
A fentiekből is kitűnik, hogy a magasabb hozampotenciállal kecsegtető eszközök rendre kockázatosabbak, míg a befektetők jellemzően igyekeznek minimalizálni a kockázatot és maximalizálni a hozamot. A befektetési alapok jó megoldást nyújthatnak ennek megoldására, hiszen diverzifikált portfóliót jelentenek alacsonyabb költségek mellett, melyet szakértők kezelnek, de a széles kínálatnak köszönhetően ezen belül is rengeteg lehetősége van a befektetőnek.
A portfólió összeállításakor így az egyik legfontosabb a befektetési cél pontos meghatározása, hiszen ez alapján határozható meg a befektetési időtáv. Ugyanis rövid időtávon nem ajánlott magas kockázatú eszközt választani az ingadozás miatt, hanem alacsonyabb kockázatú és hozamú alap a megfelelő választás.
A fentiekből jól látható, hogy sokszor igen komplex feladat az egyéni kockázatviselési képesség meghatározása és a megfelelő alapok megtalálása, melynek megoldására jó segítséget jelent az un. MiFID-teszt, azaz a befektetői kérdőív. Ez a teszt segít a befektetőknek felmérni, hogy ismereteik, kockázatviselési hajlandóságuk és korábbi tapasztalatuk alapján mely alapok felelnek meg számukra.
A befektetőknek két típusú költséggel kell kalkulálniuk a befektetések kezelése során, ezek az alapot terhelő díjak és a számlavezetéshez kapcsolódó díjak, melyek az alap működésének és a forgalmazásnak a költségeit fedezik.
Az alapkezelési díjat a befektetők fizetik az alapkezelés ellenértékeként, mely jelentősen függ az alap típusától, és mértékéről az alap kezelési szabályzatában tájékozódhatunk.
A sikerdíjat szintén az alapkezelő felé fizeti az alap, de ez nem egy előre meghatározott díjtétel, hanem egy előre meghatározott hozamszint (ez lehet benchmark, azaz egy index, vagy egy hozamkorlát, azaz egy fix érték) elérésekor kerül levonásra.
A letétkezelési díj a letétkezelő számára fizetett költség az alapnak végzett szolgáltatásért cserébe, azaz többek között a vagyon nyilvántartásáért, számlavezetésért és az eszközérték számításáért
Az egyéb költségek mértéküket tekintve jelentősen elmaradnak az eddigiektől, de a mögöttük lévő szolgáltatások elengedhetetlenek egy alap működéséhez, mint a felügyeleti, az elszámolóházi díj, könyvvizsgálati díj.
A befektetőknek viszont nem szükséges mindezen díjakat szemmel tartaniuk, hiszen minden termék KID (Kiemelt információkat tartalmazó dokumentum) dokumentumban egyéb nagyon fontos információk mellett megtalálható az évente a hozamra gyakorolt hatás (RIY). Ez a szám jól leírja, hogy a korábbi évek adatai alapján várhatóan a következő időszakban (az ajánlott tartási idő függvényében) mennyi költséggel kell számolnunk, és ez milyen hatással lesz a befektetésünk teljesítményére.
A számlavezetési költségek ismerősek lehetnek mindenki számára, hiszen jelentősen hasonlítanak a banki szolgáltatások díjaihoz. A legtöbb alapkezelő esetében számolnia kell a befektetőnek a vételi, visszaváltási és átváltási díjjal, melyek -ahogy a nevük is mutatja- közvetlenül az értékpapír-tranzakcióhoz kapcsolódónak. Ezek mellett gyakori a számlavezetési díj, ami teljesen azonos működési elvű a banki megfelelőjével. A TBSZ-hoz is kapcsolódhatnak különböző díjak, mint a számlanyitási, számlavezetési vagy a megszüntetési díj. Ezek mellett a különböző igazolások, transzferek esetén is kell számolnunk többletköltséggel.